Árnyékmunka és megnyilvánulás
A megfeleltetés törvénye – az a doktrína, amelyen minden spirituális vagy metafizikai művészet alapul – kimondja, hogy a látható világ csak egy árnyék, amelyet a láthatatlan vetett. A fizikai érzékszerveinkkel észlelt világi mulandó, mulandó élmények mögött spirituális aktualitások állnak – azok az energetikai tényezők, amelyek ennek a tapasztalatnak a valódi forrásai vagy katalizátorai.
A látható és a láthatatlan közötti kapcsolat természete ily módon az intuitív ellentétes lehet: az anyag a szellem kisugárzása, nem pedig fordítva. Ahelyett, hogy a lelked a tested terméke lenne, a megfeleltetés törvénye azt állítja, hogy a tested a lelked terméke vagy kisugárzása. A szellemed az első, majd az emberi alakod.
Hasonlóképpen, bár azt gondolhatod, hogy életed külső, anyagi feltételei statikusak és objektívek a gondolat és érzelem belső, finom elemeihez képest, valójában ennek az ellenkezője igaz: életed körülményei teljes mértékben változtatható termékei. gondolatai és érzelmei meghatározó tényezői. Változtasd meg gondolataid mintáját, és figyeld, ahogy életed körülményeid átalakulnak a szemeid előtt.
A megnyilvánulás művészete
A belső minták elsajátításának művészetét a külső világ kívánt változásainak elérése érdekében Manifestációnak nevezik. A megtapasztalni kívánt valóság szándékos megteremtése érdekében először megtanulja, hogyan kell azt vibrációs síkon éteri módon felépíteni.
Számos technika létezik a megvalósítani kívánt birodalom vibrációs tervrajzának lefektetésére, beleértve a vizualizációt, a megerősítést, a meditációt, a szertartásos szertartást és a hipnózist. Ilyen vagy olyan módon meg kell idézni az élmény érzését, mielőtt az fizikailag megvalósulna, az élményt képzeletben megélve, mint egy szerepet játszó színész.
Ez a szerepjáték vonzza a fizikai világ elemeit, amelyek tükrözik a kisugárzott energiát. Azok a valós élmények, amelyek megfelelnek annak a spirituális tényezőnek, amelyet az ember önmagában aktivál, megjelenni kezdenek a tapasztalati mezőben. Ha ez a spirituális aktualitás következetesen aktiválódik, akkor az egyén életében minden átalakul, hogy tükrözze azt, hiszen a fizikai világ csak az energetikai tényezők árnyéka.
Másképp fogalmazva,mindenaz életedben egy hiedelem vagy érzelmi komplexus kisugárzása. Bizonyos hiedelmek megtartásával, bizonyos nézőpontok gyakorlásával, bizonyos attitűdök elfogadásával, bizonyos érzelmi minták alapértelmezésével és bizonyos gondolkodásmódok gyakorlásával a jelenlegi élettapasztalatodból mindent megidéztél az életedben.
Ez azt jelenti, hogy minden jó, amivel rendelkezel, egy olyan hiedelemkomplexum visszatükröződése, amely előnyös számodra, és minden, amit nem szeretsz az életedben, egy olyan hiedelemkomplexum tükörképe, amely ellentétben áll azzal, amit akarsz.
A megfeleltetések törvénye révén megvizsgálhatjuk külső helyzetünket, és felfedezhetjük azt a belső lelki tényezőt, amely tapasztalatunk valódi forrása vagy generátora. Megállapíthatjuk jelenlegi helyzetünk egy aspektusát, és visszavezethetjük az érzelmekben és gondolatainkban az eredetére, végül megállapíthatjuk lelki gyökereit. Ha változtatni akarunk a körülményen, akkor ezt a spirituális gyökeret egyensúlyba tudjuk hozni egy ellentétes, kiegyensúlyozó vagy kiegészítő energia bevezetésével. Dolgozunk azon, hogy megjavítsuk vagy módosítsuk gondolkodásmódunk struktúráit, hogy azok elősegítsék annak a világnak a megszületését, amelyet létre kívánunk hozni.
Ez a vizsgálati folyamat a megnyilvánulás szükséges kiegészítője, mert életed fizikai körülményei nemcsak azt tükrözik, amit tudatosan hiszel, vágysz és cselekszel – hanem azt is, amit öntudatlanul hiszel, vágysz és cselekszel.
A tudattalan elme az én minden nem kívánt vagy elutasított aspektusának befogadója. A tudattalan elme tartalma nem integrálódott a tudatos személyiségbe, hanem ilyen vagy olyan okból elfogadhatatlannak, elviselhetetlennek vagy elismerésre méltónak ítélték.
Az agresszió, a féltékenység, a düh, a vágy, a félelem, a szégyen és az önzés gyakran száműzik a tudattalanba. De ezek az érzések még mindig aktívak a pszichén belül. A tudattalan érzelmek a tudatosság küszöbe alól irányítják és kényszerítik az egyén viselkedését anélkül, hogy bölcsebb lenne.
Nem csupán nem vagyunk tudatlanok a tudattalanban; rendkívül idegenkedünk attól, hogy megnézzük, mi van ott. De hajlandónak kell lennünk arra, hogy felfedezzük, mi van a tudattalanban, ha ki akarjuk tépni azt a fajta érzelmi mintázatot, amely krónikus önfelszámoláshoz vezet.
Mindannyiunknak van életterülete, ahol úgy érezzük, hogy kudarcra van ítélve – egy olyan terület, ahol a működési zavarok megjavításában nem tudunk előrelépni, bármennyi erőfeszítést is fektetünk rá. Ahogy az ember azt hiszi, hogy megszabadult a problémától, az végre újra felbukkan – talán más jelmezbe öltözve, és más névtáblát viselve, de alatta ugyanazok a szarvak és a farok.
Ilyen esetben biztosak lehetünk benne, hogy létezik egy tudattalan hiedelemkomplexum, amelyet következetesen aktiválunk, és amely a megfelelő életkörülményeket vonzza magához. Ezután hozzá kell kezdenünk annak kiderítéséhez, hogy pontosan mi is ez a hit. De nem közelíthetjük meg egyenesen a tudattalant, mivel definíció szerint vakok vagyunk arra, amit rejt. Nem parancsolhatjuk egyszerűen, hogy fedje fel előttünk azt az eltemetett sebet, amelyet oly sokáig próbáltunk nem látni. Ezért meg kell találnunk a tudattalan hátsó ajtaját, és más módon kell hozzáférnünk.
Ezek az egyéb eszközök megtalálhatók az Árnyékmunkában, amely érzelmi és fizikai indítékokat használ a tudattalan elme belépési pontjaként. Az Árnyékmunka gyakorlatok fájdalmas érzelmi élménnyel vagy szomatikus érzéssel kezdődnek, és a betegség megnyilvánulását az eredetére vezetik vissza. A fájdalmas élmény rétegei hagymaként hámozódnak vissza, ahogy az ember felfedezi az asszociációk és levezetések hálóját, amelyek egy adott emlék vagy érzelmi dinamika köré épültek fel. Ez gyakran egy fájdalmas gyermekkori élménynek köszönhető, amely a fejlődés korai szakaszában mintegy az időben megfagyott egy aspektusát.
Az Árnyékmunka gyakorlatok segítenek felfedezni, milyen poggyász jár együtt az érzelmi dinamikával, körülményekkel vagy tapasztalatokkal, amelyek kiváltanak bennünket. Ezen a munkán keresztül azt látjuk, hogy valamilyen tényező olyan sajátos jelentést vagy jelentőséget nyert számunkra, amelyet esetleg nem hordoz magában.
Például a gyermekeink által kiadott hangos zajokra vad dühvel reagálhatunk, mert tudattalan asszociációja van a hangos zajnak a veszéllyel, egy múltbeli traumatikus esemény következtében. Dühvel reagálunk a vidám nevetésre, nem azért, mert a zaj rossz, hanem azért, mert a zaj egészen mást jelent az elme számára. Egy elragadtató érzelmi élményt minden zaj magával sodor, és bizonyos szinten valami egészen félelmetes dolgot élünk újra a fizikai kiváltó hatására.
Az Árnyékmunka segít azonosítani és rehabilitálni ezeket a jelentéshálókat. Az Árnyékmunkán keresztül felelősséget és tudatos tulajdonjogot vállalunk hitrendszereinkért. Ha produktív gondolkodásmódot választunk, akkor szándékosan teremthetjük meg világunkat, gondolkodva és álmodozva az utat olyan életek felé, amelyeket szeretünk élni.
